Bár egyre nagyobb népszerűségnek örvend napjainkban a reformtáplálkozás, sokan nem tudunk ellenállni a nassolni valóknak. Mivel választék van bőven, megtehetjük, hogy rágcsálnivalóinkat természetes eredetű táplálékokból állítjuk össze, persze csak mértékkel. Optimális mennyiségben fogyasztva jó étrendi hatásúak, de zsíros, pattanásos bőrűeknek tartózkodniuk kell ettől az élvezettől, mert állapotukat tovább ronthatják e finomságok.
Íme néhány ismert és kevésbé ismert példa:
Dió, mogyoró, mandula
Gyűjtőnevükön a hazánkban is termesztett héjasok. Magas energiatartalmukból adódóan (2600-3000 KJ) méltán vehetnék fel a versenyt a húsfélékkel, de a fogyasztási szokásainkat – és az árukat – figyelembe véve nálunk inkább csemegeként tarthatók számon. Olajtartalmuk a legmagasabb 50% körüli, de jelentős a 10%-os szénhidrát és a gyümölcsök között kiemelkedő 15-28%-os fehérjetartalmuk. Biológiai értéket képvisel még a fogyasztók számára B és E vitamin tartalmuk. Terméseik nyersen is fogyaszthatók, de az édesipar is nagy mennyiséget használ föl belőlük. A dió és a mandula zölden is szedhető, ekkor kandírozva vagy befőttként készíthetők el, de a likőripari felhasználásuk is jelentős.
Cikk ajánlat: Gyümölcsös tervezése – héjasok
A zöld dióból már az ókorban bor készült. Termésburka barna színagyagot tartalmaz. A dió egészséges, ízletes csemege. Olaját ételízesítésre használjuk, de a gyógyszer- és a kozmetika ipar is felhasználja. A termés natúr vagy festett, gyakran aranyozott formában a karácsonyi díszítés egyik elmaradhatatlan kelléke. Erdélyi szokás a karácsonyi diószórás, a szoba négy sarkába. A szalántai sakácok karácsonykor az asztalra szórtak diót más magvakkal egyetemben, amit csak másnap söpörtek le, szórtak szét a kertben, hogy az új évben bő legyen a termés. A dióbél natúr, pirítva, sós vagy édes csemegeként fogyasztható. A diós bejgliből sem hiányozhat. Pirított dió receptek.
Cikk ajánlat: Dió termesztése dióhéjban, Dió.
A közönséges mogyoró makktermése ízletes csemege, főként a decemberi ünnepek ideje alatt. A gyógyászatban a növény levelét, kérgét és rügyét használják, amely hámosító, fogíny- és visszérgyulladást is gyógyítanak vele. Pirított mogyorót házilag is készíthetünk. A török mogyorót a csokoládé és a nutella gyártásban használják nagy mennyiségben. Régen a mikuláscsomagból nem hiányozhatott a natúr földimogyoró. Ma már forgalmazzák pörkölt változatát is. Akár sózott formában remek sörkorcsolya. A nálunk is (elég drágán) kapható mogyoróvaj az amerikaik kedvence akár sózott, akár édes formában.
Cikk ajánlat: Földimogyoró termesztése, Földimogyoró jellemzése, Mogyoró, Török mogyoró.
Az édes mandula az édesiparban használatos. Mi is finom karácsonyi süteményeket készíthetünk vele. Natúr, de pirítva is fogyaszthatjuk. A keserű mandula cianogén glikozidokat (amygdalin, prunazin), illóolajat, a magban nagy mennyiségű fehérjét és zsíros olajat tartalmaz. Mivel keserű, még csak kísértésbe sem esünk, hogy nassoljunk belőle. Viszont felhasználják az olajgyártásban, olaját külsőleg testápoló szerekben is. A keserű mandula az aromagyártás alapanyaga.
Szelídgesztenye
Jelenleg reneszánszát éli a szelídgesztenye. Alapvetően abban különbözik a fentiektől, hogy ez nyersen nem élvezhető, leggyakrabban ezért általában sütik, de főzve is tálalható. Tápértékben is jelentős a különbség, mivel keményítőtartalma a meghatározó (20-25%), fehérje és olajtartalma elenyésző a fentiekhez képest. Cukrászipar is használja, gondoljunk csak a gesztenyepürére.
Cikk ajánlat: Szereted a sültgesztenyét?
Pisztácia
Mediterrán területeken él az örökzöld pisztácia (Pistacia lentiscus), amely cserje vagy fa méretű. Levelei aromás ízűek, köhögéscsillapító hatásúak. Kérgéből kinyerhető, triterpénsavakban, triterpén alkoholban gazdag gyantájával likőröket, süteményeket ízesítenek. Görögországban a Híosz szigetén termesztett örökzöld pisztácia gyantájával ízesített, eredet védett likőr a masztika. A Pistacia terebinthus és a Pistacia palaestina gyantáját nem étkezési célokra használják, hanem terpentint párolnak belőle, amit akár műtárgyak restaurálásához is használhatnak. Ám zsíros olajokban gazdag magját egy más fajnak, a pisztácia fának (Pistacia vera) fogyasztjuk pirítva vagy nyersen, süteményekben és fagylaltokban. Termése étolajat is szolgáltat.
Kesudió
Legnagyobb mennyiségben Indiában és Brazíliában termesztik a tizenöt méter magas, Közép-Amerikában honos kesu fákat (Anacardium occidentale), melyek évente 50 kg termést is hozhatnak. A termés a virágkocsány megvastagodásából kifejlődő kesualma. Körte alakú, lágy húsú, lédús, édeskésen savanyú, gyümölcsillatú, sárga vagy vörös héjú áltermés. A kesualmából lekvárt, zselét, chutneyt, üdítőitalt készítenek, Dél-Amerikában és Afrikában pedig bort erjesztenek. Csúcsán ül a kesudió, amely az örökzöld fa termése. A vese alakúan görbülő magvakat forró olajban, vagy levegőn pörkölik, csak ezután kerülhet forgalomba, mivel nyersen mérgező. Vas-, kálium-, magnézium- és cinkforrás. A 15. századi orvosi könyvek is említik. Magyarországra is eljutott a termés a patikákba. Az előkezelés után íze kellemesen selymes lesz. Olaj és fehérjetartalma számottevő. Sózva és cukrozva is fogyasztható, vagy sütemények ízesítésére is alkalmas. Hozzánk csak tisztított, pörkölt, esetleg sózott, azonnal fogyasztható kesudiók érkeznek. További pirítás és darálás után a keleti konyha egyik fűszere. Zsenge levelei zöldségként is elkészíthetőek, olajából ipari feldolgozás után festékeket, lakkokat, ragasztókat, sőt fékbetéteket is gyártanak.
Paradió
Nálunk még alig ismert, de nagyobb áruházakban kapható a brazil dió vagy más néven paradió (Bertholletia excelsa) termése. Ez az Amazonas őserdeiben honos fa akár 45 méter magasra is megnő. A vad állomány az erdőirtások miatt veszélyeztetett, az úgynevezett vörös listán szerepel. Különleges, húsos, zárt virágszirmai által rejtett termőit csak erős, termetes méhek tudják beporozni, amelyek képesek a bibéhez férkőzni. Miközben a nektár eléréséért küszködnek a rovarok, a fejükre és a hátukra ragad a virágpor. Ezt tovább viszik, és a következő virágon nektár után kutatva beporozzák a rejtőzködő bibét. A termése citrom nagyságú, benne 10-25 maggal. A termés 15 hónapig érik. A fáról lehulló gyümölcsökben, kemény héjban rejlő magját az agutik (rágcsálók) fogyasztják, másokat raktározzák, így terjesztve a magokat. Magja kiváló ízű, de csak rövid ideig lehet tárolni.
Kókuszdió
Mindenki ismeri a kókuszpálmának (Cocus nucifera) a gyümölcsét. A növény 30 méter magas, levelei az öt méteres hosszúságot is elérhetik. Szobanövényként csak akkor tartható, ha biztosítani tudjuk a fejlődéséhez megfelelő körülményeket, ezek a helyigény, 3 méteres belmagasság, állandó napfény (megvilágítás), 70-80%-os páratartalom. A csonthéjas termés érése 12 hónapot is igénybe vehet, olajtartalma megközelíti a 70%-ot. Maga a “dió” a termés csontmagja. A fásodott, rostos héj alatt található a hófehér táplálószövet, ezen belül pedig a kókuszvíz. Ebből a tápfolyadékból – ami édes ízű- rakódnak ki a zsiradékok a táplálószövetbe, ami kelés esetén a csíra fejlődését biztosítja. A kókusztej e kiválási folyamat során teljesen elfogy a magból, helyét egy levegővel teli üreg veszi át, aminek köszönhetően a víz felszínén úszva biztosítja a növény terjedését.
A kókuszpálma virágaiból bort, ecetet, szirupokat nyernek, törzse építőanyag. A rügyeket megpárolva fogyasztják, a gyökér forrázata hasmenés elleni szer. Leveleiből csónak, zsúpfedél készül. Az érett mag begyűjtése a legegyszerűbb, mivel csak fel kell szedni, ám amíg nem jelentek meg az alacsonyabb kultúrváltozatai, a nyers termések és virágok betakarítása embert próbáló feladat volt, ezért gyakran idomított majmokkal végeztették el a szüretet.
Felhasználásához a hazipatika.hu videója ad hasznos tanácsot: Vásárláskor a magot megrázva
halljuk, hogy benne van a kókusztej. A héjon éles tárggyal, esetleg fúróval vagy konyhai kis bárddal kis nyílást vágunk. A lyukat késsel kitágítjuk. A kókusztejet szűrön keresztül tálba folyatjuk. Amikor kifolyattuk a kókusztejet, akkor következik a kusz meghámozása, azaz a külső kemény héj letörése. A héj megtörésére kalapácsot illetve konyhai kis bárdot használhatunk. A megtört részeket pedig letépjük. A belső fehér rész, amelyet kívülről még barna vékony héj borít, alaposan megmossuk. Hideg víz alatt tartva esetleg csak később használjuk fel. A külső héja le is lehet hámozni, bár nem szükséges. szeletelhetjük nagyobb-kisebb lyukú reszelőn reszelhetjük.
A napon szárított kókuszhúsból, a koprából nyerik a kókuszzsírt. Ha a természeti népekhez hasonlóan magunk készítenénk, a kókuszdió húsát reszeljük le, és lassú tűzön melegítsük. A kiolvadó aranysárga olajat kanalazzuk üvegbe. A kókuszzsírt rövid idő alatt fel kell használni, mert avasodik! A kókuszhéjból (csonthéj, belső, kemény terméshéj, endokarpium) használati eszköz készül, a kókuszrostból (a középső terméshéj, mezokarpium, amely sok csonthéjas gyümölcsnél húsos, lédús, itt rostossá válik az érés folyamán) nem csak szőnyeg készül, hanem kertészeti ültetőközeg, részben kiváltva a tőzeg alapú földkeverékeket is. A friss kókuszbél azonnal fogyasztható rágcsálnivaló, de lereszelve felhasználható süteményekbe, panírba is.
Szeretnél értesülni ha új cikket teszünk közzé?Iratkozz fel a hírlevelünkre: Hírlevél feliratkozás